|
|
Marika egyesületünk alapító tagja volt, aki a kezdetektől vezetőségi tagként látta el a titkári teendőket. Kedves személyisége fáradhatatlan munkabírással párosult így tragikus halálával pótolhatatlan veszteség ért mindannyiunkat. Oldalunkon emléket kívánunk állítani számára, tisztelegve ezzel is mindazért, amit a magyar pásztorkutyákért, de különösen a mudikért tett.
Életrajz
Román Istvánné, Marika 1947. február 6.-án született Budapesten. Húgával, Jutkával nevelkedett, - kezdetben Budapesten, majd a család 1955-ben Tatabányára költözött, - de mind a ll. kerületben töltött, mind a tatabányai évekről, a Tűzoltó laktanyából sok szép emléke, élménye maradt, amelyre szívesen emlékezett. Az általános iskola elvégzése után a Tatabányai Közgazdasági Technikumban érettségizett, és első munkahelye a Tatabányai Tejüzem volt, ahol férjével, Istvánnal is megismerkedett. 1967. január 4.-én kötötték össze sorsukat, s hosszú éveken át kitartottak egymás mellett jóban, rosszban, egészségben, betegségben. Egyetlen gyermekük született Csaba, akit sok szeretettel neveltek fel. Csaba születése után a Tatabányai Fémipar Vállalatnál dolgozott tovább, majd később gazdasági vezetőként, a tatabányai Mentőállomáson vállalt munkát egészen 1981-ig. Férjével az útjaik szétváltak, és újra Budapestre költözött, ahol kezdetben a kispesti Mentőállomáson, majd a Mentőszolgálat Főigazgatóságán dolgozott, ám betegsége miatt idő előtt nyugdíjba kényszerült. Férje súlyos betege miatt a kórházi kezelést követően is állandó ápolásra, gondozásra szorult, - ám Ő önfeláldozóan vállalta, hogy tovább gondoskodik róla, ezzel is levéve fia válláról a terheket.
Még 1992-ben a család a Pilisvörösváron közösen épített családi házukba költözött, majd nem sokkal ezután Marika ismét dolgozni kezdett, amíg el nem érkezett a jól megérdemelt pihenés ideje és véglegesen nyugdíjba nem vonult. Kedves, jó lelkű, segítőkész asszony volt, - munkája, közéleti szereplései miatt Vörösváron is sokan ismerték és szerették. Munkatársaival is mindenhol jó kapcsolatot ápolt, - közülük többekkel évtizedeken át, - s volt, akivel kapcsolata az idő során barátsággá nemesedett. Férje családja a Román család is annak idején szeretettel fogadta, és ez a jó kapcsolat egészen haláláig fennmaradt.
Nagyon szerette az állatokat, - különösen a kutyákat, - 1990 óta, egyre komolyabban foglalkozott velük. 1993-ban került hozzájuk Csutka kutya, és ettől kezdve a mudi fajta tenyésztése és a kutyázás kötötte le minden szabad idejét. Az általa alapított Kormosvári Hajtó Mudi kennel eredményei alapján Aranykoszorús Mestertenyésztő lett, - de emellett a kutyás sport minden fajtája, - az agilitytől a terelésig - érdekelte és űzte is őket. Nagyon szerette a virágokat, sokat törődött velük, a ház tele volt szebbnél szebb virágokkal.
2012-ben fia is családot alapított, elköltözött, s Ő boldog volt, amikor unokája, Gergő megszületett. Nagy szeretettel várta az érkező gyermeket, - érkezésére kiscipőt, hálózsákot kötött, mindenkinek büszkén mutatta a róla készült fényképeket, boldogan mesélt róla ismerőseinek.
2014. augusztus 26.-án Piliscsabára indult vásárolni, - Gergőnek vett nyári hálózsákot, - a kutyáknak és a macskáknak ennivalót.
Sajnos azonban haza már nem érkezett, mert hazafelé jövet autóbalesetet szenvedett.
Még 1992-ben a család a Pilisvörösváron közösen épített családi házukba költözött, majd nem sokkal ezután Marika ismét dolgozni kezdett, amíg el nem érkezett a jól megérdemelt pihenés ideje és véglegesen nyugdíjba nem vonult. Kedves, jó lelkű, segítőkész asszony volt, - munkája, közéleti szereplései miatt Vörösváron is sokan ismerték és szerették. Munkatársaival is mindenhol jó kapcsolatot ápolt, - közülük többekkel évtizedeken át, - s volt, akivel kapcsolata az idő során barátsággá nemesedett. Férje családja a Román család is annak idején szeretettel fogadta, és ez a jó kapcsolat egészen haláláig fennmaradt.
Nagyon szerette az állatokat, - különösen a kutyákat, - 1990 óta, egyre komolyabban foglalkozott velük. 1993-ban került hozzájuk Csutka kutya, és ettől kezdve a mudi fajta tenyésztése és a kutyázás kötötte le minden szabad idejét. Az általa alapított Kormosvári Hajtó Mudi kennel eredményei alapján Aranykoszorús Mestertenyésztő lett, - de emellett a kutyás sport minden fajtája, - az agilitytől a terelésig - érdekelte és űzte is őket. Nagyon szerette a virágokat, sokat törődött velük, a ház tele volt szebbnél szebb virágokkal.
2012-ben fia is családot alapított, elköltözött, s Ő boldog volt, amikor unokája, Gergő megszületett. Nagy szeretettel várta az érkező gyermeket, - érkezésére kiscipőt, hálózsákot kötött, mindenkinek büszkén mutatta a róla készült fényképeket, boldogan mesélt róla ismerőseinek.
2014. augusztus 26.-án Piliscsabára indult vásárolni, - Gergőnek vett nyári hálózsákot, - a kutyáknak és a macskáknak ennivalót.
Sajnos azonban haza már nem érkezett, mert hazafelé jövet autóbalesetet szenvedett.
Dr. Maczák Viktória gyászbeszéde
2014. szeptember 20. 15:00
A barátok nevében szeretnék elbúcsúzni Marikától.
A kutyázás kapcsán ismertem meg Marikát és van egy „közös unokánk” is Báró személyében. Marika több mint 20 éve kezdett a muditenyésztésbe, és nagy energiával vett részt mindenféle kutyás tevékenységben. A kiállításokon kimagasló eredményeket értek el kutyáival, a nagyon szép fejű szukákra szoktam hallani, hogy „Kormosvári feje van”… Marikánál az első törzskönyvezett Kormosvári-Hajtó alomban az egyik kiskutya Fiatal Klubgyőztes lett, a másik pedig Fiatal Világgyőztes az 1996-ban a Magyarországon megrendezett Világkiállításon, így ritka ígéretes kezdetet vett a kennel karrierje. Marika a rá jellemző alapossággal figyelt a párosításokra, válaszolt a sokszor érdemtelen kritikára; és munkája meghozta gyümölcsét, olyat mondhat el, amit nincs Magyarországon más tenyésztő, aki elmondhatna még magáról, sőt az egész világon talán 1-2 ilyen kennel van az összes kutyafajtát figyelembe véve, hogy az idei agility világbajnokságon aranyérmet nyert magyar agility csapat 4 tagjából 2 Kormosvári kutya volt! Sajnos a sors keserű fintora, hogy Marika meghalt mielőtt ezt megélhette volna, pedig ez a korona tenyésztői tevékenységén. Kimondhatatlanul boldog lett volna… Olyan kutyák kevés helyen vannak, akik típusosak, sőt nagyon szépek és kimagasló sporteredményeket érnek el. A több világ- és európagyőztes kutya után 2 agility világbajnokot is mondhat most már magáénak a tenyészete. Nagy érdeme van abban, hogy a fajta egyre népszerűbb külföldön is a sportolók körében.
El kell mondani Marikáról, hogy a tenyésztés mellett nagyon aktívan résztvett saját maga is a kutyás tevékenységekben, bemutatókat tartott, szervezett, népszerűsítette a fajtát. A Duna Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület alapító tagja és titkára is volt, közreműködött munkájukban hosszú éveken át, az események szervezésétől, a bográcsos főzésen át egészen a pénzügyi ellenőrzésig.
Alapossága és rendszeretete, abban is látszott, ahogy minden kutyáját a standard alapján számszerűen is felmérette, egészségügyi szűréseket végeztetett, külön díjat kapott a legtöbb csípőszűréssel rendelkező kennelként, most amikor szomorú kötelességemnek eleget téve átnéztem az iratait, mindent katonás rendben találtam, 1 óra alatt sikerült 2 szekrénynyi anyagot átnézni, semmit se kellett keresgélni… Ugyanakkor legjellemzőbb tulajdonsága mégis csak az odaadó önzetlen segítőkészsége volt. Sose lehetett olyat kérni, amire nemet mondott. Ha valaki érdeklődött a fajtáról, boldogan beszélt órákat a mudikról. Ha a gazdik felhívták, hogy megbetegedett az egyik általa tenyésztett kutya ő futott vele állatorvoshoz, de ha épp oltásra nem volt pénze valamelyik gazdinak, akkor elment és beoltatta ő a kutyát, saját pénzén. Sok kiskutyát segített a világra, én is minden alom születésénél őt hívtam, mert jobban értett a bábáskodáshoz, mint az állatorvosok. Ráadásul ha az éjszaka közepén telefonáltam, hogy Vihi nagyon liheg, akkor is átért Vörösvárról Ürömre 20 perc alatt, és ha pár óra után kiderült, hogy téves riasztás volt, a picik még bent szeretnének maradni pár napig, akkor sem volt mérges, és legközelebb ugyanolyan gyorsan jött segíteni, ha hívtam.
Nagyon fog hiányozni…
A kutyázás kapcsán ismertem meg Marikát és van egy „közös unokánk” is Báró személyében. Marika több mint 20 éve kezdett a muditenyésztésbe, és nagy energiával vett részt mindenféle kutyás tevékenységben. A kiállításokon kimagasló eredményeket értek el kutyáival, a nagyon szép fejű szukákra szoktam hallani, hogy „Kormosvári feje van”… Marikánál az első törzskönyvezett Kormosvári-Hajtó alomban az egyik kiskutya Fiatal Klubgyőztes lett, a másik pedig Fiatal Világgyőztes az 1996-ban a Magyarországon megrendezett Világkiállításon, így ritka ígéretes kezdetet vett a kennel karrierje. Marika a rá jellemző alapossággal figyelt a párosításokra, válaszolt a sokszor érdemtelen kritikára; és munkája meghozta gyümölcsét, olyat mondhat el, amit nincs Magyarországon más tenyésztő, aki elmondhatna még magáról, sőt az egész világon talán 1-2 ilyen kennel van az összes kutyafajtát figyelembe véve, hogy az idei agility világbajnokságon aranyérmet nyert magyar agility csapat 4 tagjából 2 Kormosvári kutya volt! Sajnos a sors keserű fintora, hogy Marika meghalt mielőtt ezt megélhette volna, pedig ez a korona tenyésztői tevékenységén. Kimondhatatlanul boldog lett volna… Olyan kutyák kevés helyen vannak, akik típusosak, sőt nagyon szépek és kimagasló sporteredményeket érnek el. A több világ- és európagyőztes kutya után 2 agility világbajnokot is mondhat most már magáénak a tenyészete. Nagy érdeme van abban, hogy a fajta egyre népszerűbb külföldön is a sportolók körében.
El kell mondani Marikáról, hogy a tenyésztés mellett nagyon aktívan résztvett saját maga is a kutyás tevékenységekben, bemutatókat tartott, szervezett, népszerűsítette a fajtát. A Duna Tisza Magyar Pásztorkutyás Hagyományőrző és Sport Egyesület alapító tagja és titkára is volt, közreműködött munkájukban hosszú éveken át, az események szervezésétől, a bográcsos főzésen át egészen a pénzügyi ellenőrzésig.
Alapossága és rendszeretete, abban is látszott, ahogy minden kutyáját a standard alapján számszerűen is felmérette, egészségügyi szűréseket végeztetett, külön díjat kapott a legtöbb csípőszűréssel rendelkező kennelként, most amikor szomorú kötelességemnek eleget téve átnéztem az iratait, mindent katonás rendben találtam, 1 óra alatt sikerült 2 szekrénynyi anyagot átnézni, semmit se kellett keresgélni… Ugyanakkor legjellemzőbb tulajdonsága mégis csak az odaadó önzetlen segítőkészsége volt. Sose lehetett olyat kérni, amire nemet mondott. Ha valaki érdeklődött a fajtáról, boldogan beszélt órákat a mudikról. Ha a gazdik felhívták, hogy megbetegedett az egyik általa tenyésztett kutya ő futott vele állatorvoshoz, de ha épp oltásra nem volt pénze valamelyik gazdinak, akkor elment és beoltatta ő a kutyát, saját pénzén. Sok kiskutyát segített a világra, én is minden alom születésénél őt hívtam, mert jobban értett a bábáskodáshoz, mint az állatorvosok. Ráadásul ha az éjszaka közepén telefonáltam, hogy Vihi nagyon liheg, akkor is átért Vörösvárról Ürömre 20 perc alatt, és ha pár óra után kiderült, hogy téves riasztás volt, a picik még bent szeretnének maradni pár napig, akkor sem volt mérges, és legközelebb ugyanolyan gyorsan jött segíteni, ha hívtam.
Nagyon fog hiányozni…
